Képzeld el, hogy ketten álltok egy szobában és mondjuk egy teniszlabdát dobáltok egymásnak! Ha a labdát repülés közben akár csak 0,1 másodpercig látod (mondjuk épp csak rápillantasz, vagy a látómeződ szélén helyezkedik el, másfelé nézel) akkor már jó eséllyel el tudod kapni. Hogyan lehetséges ez? Ha valaki megadná neked az összes releváns adatot (labda sebessége, dobás íve, labda tömege, szél ereje és iránya, stb.) valószínűleg akkor sem tudnád kiszámolni, hogy hová kell tenned a kezed, hogy pont beleessen a labda. Világos, hogy ha utánanézel a neten, vagy fizikus vagy akkor ki tudod számolni, de az emberek többsége nem fizikus és általában nem netezünk labdázás közben.

Az agyad kiszámolja? Nem. Ha elkaptad a labdát és leereszted a kezed akkor nem tudod pontosan ugyanoda visszatenni, nem tudatos döntés volt, hogy hol kaptad el a labdát. Az agyad a tapasztalatai, az eddig már sokszor látott és begyakorolt minták alapján pozicionálja a kezed. Pont ezen az elven működik a Tudatos szerencse a pókerben. Előfordult már veled, hogy szuggeráltál egy lapot és pont az jött? "Érezted", hogy lejön a szín és tényleg lejött? Nos ezek között a megérzések és valóra válásuk között nem ok-okozati összefüggés van. Nem te irányítottad úgy a lapokat, hogy neked kedvezzenek. Az agyad tudatalatt figyelembe véve az összes tényezőt "kiszámította", hogy hová esik a labda - milyen lap jön.

Ezt kell gyakorolnod, ezt kell tudatossá tenned. Tudnod kell, amikor szerencséd - vagy éppen peched - lesz. A gyakorlást, mint a labdázásnál, nem helyettesítheti semmi. Tehát gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni! Kis téten!

A folytatásban adok majd pár tanácsot, hogy hogyan lehet - szerintem - felgyorsítani a tanulás folyamatát és rámutatok pár alapvető hibára, amiket én a saját bőröm és pénztárcám kárára javítottam csak ki. Fontos például, hogy meg kell tanulnod megkülönböztetni az agyad tudatalatti döntéseit a vágyaidtól. De ezekről akkor a folytatásban...